Blogtöltés

Hú, milyen rég jelentkeztem. Mondta is anyu, alig tud rólam valamit. Elmesélem hát, mi minden történt velem az elmúlt napokban, majdnem hetekben. Csak visszafelé találjátok kell hozzá nézelődni!
Most van időm, sajnos, mert itthon maradtam kicsi Csonnal. Megbetegedett szegénykém. Hajnalban arra ébredtem, hogy dübbent valami egy hatalmasat. 4 óra 37.  Kiugrottam az ágyból, és jött velem szembe Csoni, aki elmesélte, arra ébredt, hogy nagyon fáj a feje. És elindult a sötétben hozzánk. Csak szegénykém eltévesztette a sötétben az ajtót, és neki ment fejjel a falnak. Mondtam, igyon, bújjon be mellénk, hátha jobb lesz. De nem lett jobb. Edit adott neki fájdalomcsillapítót. De nem sokáig maradt benne. Hatalmasat hányt. Teljes garnitúracsere, gyomor megnyugodva. Drágám azóta is alszik. 9 óra.
Csajok elmentek, Edit majd jön, aztán együtt megyünk vissza. Ők a dokinénihez, én stábértekezletre.
Aztán Macával együtt haza mindannyian. Ú, Macusnak holnap reggel nyolckor lesz a szóbeli felvételizése a Bányaiba. Nagyon izgulunk. Hogy ő ne izguljon! Mert Fejes vonalon rendesen örökölte drága szívem a teljes magabiztossághiányt. (Dédi, anyukám, tesóm, jómagam, ez kész K.O. magabiztosságilag).
Szóval itt ülök a nappaliban, mindjárt csörög a telefonon, mert vár egy megbeszélés, de mivel nem tudom a számát, nem bírom felhívni, hogy sztornózzuk.
Mindegy is. Csak Cson gyógyuljon, Maca meg ne betegedjen meg.

Február 15. kedd - Úton, útszélen

Kedden 15.30 körül már el is indultunk. Beütöttük a GPS-be az úticélt, és hajrá! Ilyen egyszerűnek tűnt. Csak megyünk egyenesen, át Szlovákián, aztán már ott is vagyunk!


Nagyobb térképre váltás

De aztán, amikor vaksötétben bóklásztunk a bazi magas hegyeken keresztül, ahol nem volt más, csak sötét erdők, úttalan utak (max. sebességünk 30km/óra), nem nagyon vigyorogtunk. Egyet tudtunk biztosan: nem állunk meg pisilni, mert akkor biztosan felfalnak a medvék.
Aztán olyan falvakon mentünk keresztül, ahol egyetlen autót sem láttunk. Nem hogy az úton, az útszéleken sem. Csak az bizonyította, hogy itt élnek emberek, hogy elszórtan, néhány házban láttunk fényeket.

És egyszer csak gyönyörű részhez érkeztünk! A síparadicsomon átvezető út gyönyörű és rendkívül hangulatos volt. Éjszakai, kivilágított sípályák, nagy nyüzsivel. De mi igazán annak tudtunk volna örülni, ha az van kiírva egy táblára: Krakow.
Hát, ahhoz még kellett egy ideig tépnünk!

Végül megérkeztünk. 23.20-kor. Amikor indultunk, Zoli laza 6 órásra taksálta az utat. Kicsit több volt. És sokkal szarabb, mint ahogy elképzeltük. Mondjuk, nem is igazán képzeltük sehogy, az az igazság. Mert egyikünk sem nézett meg előtte egy nyomtatott térképet, vagy egy részletesebb útleírást.

Egyéb izgalmatos dolog is történt út közben. Kitaláltam ugyanis, hogy út közben megírom a Délmagyarra a csokis anyagot. Hú, azannanyát... Hegyen, völgyön, meredélyeken fel, döcögve és belendülve... Én meg ott ültem hátul. A nagy vas ingott, csak a monitor fénye vakított a sötétben, én meg kalapáltam a billentyűket.
És küzdöttem a rám törő hányingerhullámokkal. No, akkor és ott, hogy milyen az, amikor valaki nem bírja az utazást.
Minden olyan sofőrt, aki türelmetlenkedik, amikor utasa rosszul van (én is ilyen vagyok, nem bírom átérezni a kormánynál az ő szenvedésüket), beültetném hátra, elé tennék egy monitort, nézzen folyamatosan lefelé... Majd tudná, miről beszélnek az utasai...
Szóval megírtam. Hát, olyan lett, amilyen körülmények között született. Ilyen:
Édes csoki: a Nyugati körút tündöklése

Persze, mire eljutott az anyag a szerkbe, legalább olyan kalandos volt, mint keletkezésének körülményei. De ez egy másik sztori.

Belátás a szobába. Szingli rúm. Ásványvíz, teafilter, kávé és tejpor, vízforraló.

Kilátás a szobából éjszaka. A Nemzeti Múzeum.

Kilátás a szobából reggel. A Nemzeti Múzeum. Ez is.

Február 15. kedd - Indulás előtt

Lefeküdtem hajnali egy körül. Kelés hat körül. Mivel hétfő este tudtam meg, hogy kedden délután három körül indulunk, és nem szerda hajnalban, nem volt időm felkészülni. Sehogy, semmire. Így aztán gyors reggeli pakolás, majd indulás fél nyolckor a többiekkel együtt.

Mik valósultak meg mindabból, amit beterveztem?

Reggel 8-kor be a Kiccsaláddal - IGEN
8-9-ig kis zöld ernyős megbeszélés (03.04. előkészítés: plakátszöveg, estes hirdetés szövege) - IGEN
9-kor egy megbeszélés - IGEN
10-11.30-ig megír, megír, megír (3 estes anyag, ha megkapja, miről) - IGEN
Ezek születtek:


Yankadi Freehand Session
Farsang Farka a KIO-ban
Azok a csodálatos madarak
11.30-kor ebédel a feleségével - 12.00-13.15-ig megír - EZEK KICSIT ÖSSZECSÚSZTAK FENTIEKKEL, MARADT KÉT SZOLNOKI AJÁNLÓ FÜGGŐBEN
13.15-14.00 Interjú Szabó Balázzsal és Szegeccsel az új lemezről, turnéról, MR" akusztikról...
IGEN. NAGYON JÓT BESZÉLGETTÜNK, JEGYZETELGETTEM, MEGÍRÁS KÉSŐBB
14.15-kor megbeszélés (Fringe-Délmagyar)
IGEN. SIKERESEN.


És ettől kezdve csúszott minden. És mindenhova. És összevissza. Ennél a pontnál azért már kezdtem kicsit bezazulni, látván a leendő elmaradásaimat.


Ezek közül semmi nem jött össze. Ugyanis, mint azt már említettem, tizenötös indulás terveződött be.

15.00 Megírja az Édes csokit a rovatba, elkezdi az interjút írni.
16.30. Csongi szülői
17.00 Janka szülői 18.00 Menés az edzésre, gyerekekkel haza.
Aztán ír, egyeztet, leckét ellenőriz, ágyba ájul. - EBBŐL AZ ÁGYBA ÁJULÓS RÉSZ MEGVALÓSULT, CSAK NEM A SAJÁT ÁGYBA, HANEM A SZÁLLODAI SZINGLI RÚMBA. DE ADDIG MÉG SOK MINDEN TÖRTÉNT.

Go Lengyel! A papa szolgálati útra ment!

Már akkor is elég veszettnek tűnt az ötlet, mikor Zoli múlt héten bejelentette, ennek hétnek a közepén (szerdán), bizony, hárman (Zoli, Andris, én) Krakkóba utazunk. Ő kocsijával, ő vezet, nekünk csak mennünk kell. Szolgálati út, moziexpo, szerdán megyünk, csütörtökön jövünk. Pápámm! Jól hangzik. Ha az ember nem tervez be 2 délmagyaros cikket (csütörtök, péntek), egy Kecskeméti Est és egy Szolnoki Est lapzártát (péntek), és egy csomó megbeszélést, tárgyalást. Agy begörcsöl, tereprendezés odabenn.

Hát akkor mindent elintéz kedden. Megír, megír, megír, megír, interjú készít, megír, megír. Tárgyal, tárgyal, tárgyal.

Konkréten:

Reggel 8-kor be a Kiccsaláddal.
8-9-ig kis zöld ernyős megbeszélés (03.04. előkészítés: plakátszöveg, estes hirdetés szövege)
9-kor egy megbeszélés.
10-11.30-ig megír, megír, megír (3 estes anyag, ha megkapja, miről)
11.30-kor ebédel a feleségével
12.00-13.15-ig megír (ha kap újakat. Ha kap újakat, elkészül mind az öttel9
13.15-14.00 Interjú Szabó Balázzsal és Szegeccsel az új lemezről, turnéról, MR" akusztikról...
14.15-kor megbeszélés (Fringe-Délmagyar)
15.00 Megírja az Édes csokit a rovatba, elkezdi az interjút írni.
16.30. Csongi szülői
17.00 Janka szülői 18.00 Menés az edzésre, gyerekekkel haza.
Aztán ír, egyeztet, leckét ellenőriz, ágyba ájul

És akkor szól a főnöke: kedden 15 órakor indulnak... és csüt. éjfél körül jönnek haza. És akkor megint minden marad Editre, pedig kicsit próbált volna neki segíteni. És a megírások, határidők? Pámpárámm!

(Ha rájöttem a megoldásra, elmesélem. De lehet, hogy addigra meg is érkezünk a szolgálati útról!)
De most hazamegyek, mert zár a mozi!

Hetényi porkavarás

Na, ma reggel megjelent az írásom a Délmagyaron (Keserű csoki: hetényegyházi porkavaró a földes utcákon) Mikor megírtam, azt hittem, bazi nagy port kavarok majd a hetényi földes utcákon. Nem jött össze. Eddig van 3 hozzászólásom. Nem nagyon mozgatta meg a fantáziát, amit kínáltam. Sajnálom, mert úgy gondolom, ennél jóval több embert érint a dolog. Mert tényleg áldatlan állapotok uralkodnak itt Hetényegyházán. És tényleg nincs gazdája ennek a település(rész)nek. Van amúgy, de nem tesz semmit az érdekünkben. Minek is tenne? Ha mindenki belenyugszik abba, hogy ezt eszi, mert ezt kapja. Egye meg a fene.

Persze lehet, hogy én rontottam el. Rossz volt a cím, nem volt elég figyelemfelkeltő a lead... De az is lehet, hogy a mérges hetényieknél nincs net. Vagy van, csak dolgoznak napközben. Vagy nincs, és amúgy is dolgoznak napközben. A kecskemétieket nyilván nem érdekli. Megvan nekik a maguk baja. De hogy a hetényieket nem zavarja, a nyári homokvihar, az őszi dagonya...

Mindegy. Én felhívtam ár a figyelmet. Ennél többet nem tudok tenni.

Gép nélkül

Ilyen még nem volt 1999. február 1. óta, mióta mozis vagyok. Gép nélkül töltöttem munkaidőm nagy részét. Előző éjfélkor kikapcsoltam, másnap (tegnap) fél tizenkettőkor be. Illetve nem. Csak volna. Szerviz, elszállítás, várakozás. Bosszantó volt, nem szoktam én ehhez hozzá, hogy csak az üres monitort bámulom. Amikor kicsit nem figyeltem oda, reflexből feltettem rá a lábam. Amikor talpam a szőnyegre huppant, leesett a tantusz. Hogy nincs ott. Volt, hogy az egeret megmozgattam, hogy visszajöjjön a kép. Nem jött. Mert nem volt gép. Géptelen voltam koncentrálni. Kiderült, mindenhez kell. Elolvastam egy újságot, várakoztam, elintéztem egyéb, nem irodához kötött dolgaimat, és vártam.
És este nyolc körül újra felbőgött a gép! És akkor igyekeztem mindent bepótolni, ami elmaradt...

Mai termésem itthonról: két malmos PR, és egy délmagyaros csokis anyag. Azt hiszem, holnap reggel azzal nyit a lap. Elején tetején. Várom. Remélem, mások is. Új rovatom második anyagom lesz. Izgulós vagyok.

Iskolába vándorizáció

"Nem is olyan rossz biznisz ez a nomadizáció
Lovagolizáció, kóborizáció,
Keletről nyugatra vándorizáció,
Zsákmányozáció, semmi komplikáció"
(Belga: Ló Rider)

Csongiék a Honfoglalásról tanulnak. Így aztán ma reggel, iskolába menet, nyomtam nekik egy kis Belgát, fent idézettet, hadd rögzüljön abban a gyerekben a sok alapfogalom!

Krokodilok és lemmingek támadása!

Jó kis hétvége volt ez. Is. Most, hogy önszántamon kívül 3, három, HÁROM egymás utáni hétvégén nem vagyok mozis (kaptam, ilyen még nem volt, de nem azért adta ő, aki adta, mert kedvel, csak kellett neki február utolsó két hétvégéje szabadnak, így ez igazából csak addig öröm, amíg nem jön a hónap utolsó két hétvégéje, és a következő hónap elsője, amikor meg majd jól ledolgozhatok hármat egymás után - ráadásul kettő már le is telt a nemdolgozósokból, sajna), szóval otthon voltam kiccsaládommal. Az előző hétvége csendes volt, nyugalmas, közösen főzőcskézős, pihizős, ebéd után alvós (nekem, legalábbis), de az a mostani túl tett rajta. Nem annyira pihizős, mint vidám volt. És nagyszerű!

Szombaton barátinkkal baboztunk. És ettünk, ittunk finomakat.
Nagyon jó volt!

Vasárnap jött Julika (az én egyik nagyon kedves nagynéném) és Tesó (aki az én legkedvesebb tesóm). Megebédeltünk, aztán társasoztunk. Hiszen ez egy ilyen társas hétvége volt.

A lemmingesnél én süllyedtem el elsőnek, betonnal a lábaimon, a kleopátrásnál meg Julit falták fel a krokodilok.

No. Ilyen egyszerű bejegyzést se sokat ejtettem még. Majd igyekszem felpörögni, és bebizonyítani, nem égtem ki, mint egy Tungsram izzó.

Írás-rívás, fogaknak csikorgatása: saját rovat a Délmagyaron!

A tegnapi szabadnapon elég zúzósra sikeredett. Hat körüli kelés, gép bekapcs, írás indul! Először megírtam 2 kis anyagot az Indiai Estről azon partnerek helyett, akik nem tudtak eljönni. Aztán megírtam 3 ajánlót a Kecskeméti Estbe, 2 ajánlót a Szolnoki Estbe, és mindennek betetőzéseként 1 cikket a Délmagyarnak.

Reggel azt terveztem, hogy délben bemegyek a városba intézni az egyéb dolgaimat, aztán hatkor, edzés után hazahozom a Babákokat.
Írtam.
Délben azt terveztem, hogy kettő körül bemegyek a városba intézni az egyéb dolgaimat, aztán hatkor, edzés után hazahozom a Babákokat.
Írtam.
Kettő körül azt terveztem, hogy négy körül mindenképp indulok, bemegyek a városba intézni az egyéb dolgaimat, aztán hatkor, edzés után hazahozom a Babákokat.
Írtam.
Négy körül azt terveztem, hogy fél öt körül bemegyek a városba aztán hatkor, edzés után hazahozom a Babákokat.
Írtam.
Öt óra öt perckor rádöbbentem, hogy ha nem indulok azonnal, lekésem az utolsó buszt, amivel még időben beérhetek. És akkor meg már minek is indulok...

Hat negyvenkor már itthon is voltunk.
Hat ötvenkor elmentünk kosarazni.
Nyolc negyvenkor megérkeztem.
Kilenckor már írtam. Kis módosítás főnöki kérésre a délmagyaros cikkben, és az új rovatom nevének kitalálása.
Tizenegykor ágyikó, hatkor kelés.
Ma mozi van. Éjfélig.

De boldog vagyok, hogy - bár február 1. óta dolgozom a Délmagyar kecskeméti részlegénél, mára már lett egy saját rovatom is.

Az neki a neve, hogy: Csenki és a csokigyár.
És itt az első írás beléje:

Keserű csoki: begurulás a parkolóba(n)

Új ságíró a Délmagyarnál

Örömmel jelentem, hogy eddigi munkáim mellé (mozi manager, Zöld ernyő projekt sajtósa, Malom Központ péercikk-írója, Kecskeméti Est ajánlóírója) mellé csatlakozott egy új munka - vagy én csatlakoztam bele egy új munkába? -, a Délmagyar.hu kecskeméti csapatának tagja lettem.

Ma jelent meg az első írásom.
Itt van:
Első írásom a Délmagyaron (www.delmagyar.hu/kecskemet)

Jézuska és az ajándékok

Ma, ezen a hideg, téli napon, pont került a kérdőjel aljára. Mely által a kérdőjel eddig görnyedten biggyeszkedő teteje meg eltűnt. A kérdés válasszá vált.

Akkor végül is nem a Jézuska hozza az ajándékot?
Akkor végül is nem a Jézuska hozza az ajándékot.

Ott volt ez a levegőben már szenteste is, amikor az Edit által a nappali egyik karnisán elrejtett csengettyű megszólalt. Ügyesen megoldotta, az tény. A csengettyűtől az étkező karnisáig megbúvó madzag láthatatlan maradt. Aztán csak annyi kellett, hogy megigazította a a függönyt az étkezőben, és megszólalt a nappaliban, a karácsonyfa felett, a csengettyű.

Már akkor is cinkosan mosolyogtak. De nem szóltak semmit.

Aztán, amikor pár napra rá találtak néhány csomagolópapírt, ami ugyanolyan volt, mint az ajándékokat borítók, már szóvá tették. Látszólag elfogadták a magyarázkodásunkat.
Rejtett csengő + azonos csomagolók = ki nem mondott kérdések.

Aztán ma, amikor a karácsonyra kapott egyik társassal játszottunk a nappaliban, Janka hátra dőlt, felnézett a csengőre, és kimondta:
- Hát, még mindig ott van a csengettyűtök.
- És ha nem a miénk?
- És a csomagolópapírok, amiket megtaláltunk?
- És akkor most mi a következtetés a dolgok ilyetén állásából kifolyólag?

És akkor kimondatott:

- Nem a Jézuska hozza az ajándékokat, hanem tőletek kapjuk. Persze így is nagyon jó.

Történt vala mindez január 30-án, egy hideg vasárnapi napon.

Mindenki megnyugodott. Bennem már csak egy kérdés dolgozik: akkor mi van a Mikulással? Mert róla nem esett szó.
De az is a levegőben lóg már (nem a Miki, hanem a válasz), ha belegondolok, hogy legutóbb már csak nevettek, amikor egy tré, műszakállas, álruhás Mikulást láttak. "Na, megint egy álmikulás". De úgy érezték (éreztették velünk?), hogy tudják, van igazi is. Csak most nem az jött. De éjszaka, míg alszanak...

Csak akkor most azt nem tudom eldönteni, ki ver át kit?

Tájnibékernek reggelire

Új platformra helyezzük a csevegést. Jó reggelt, jó étvágyat! Jó hétvégét!

Itt van két újabb béker klasszikus:

Nem a gasztrománc édes gyümölcsei

Lassan már olyan ez a blog, mintegy gasztrobotanikus kert. Pedig nem az. Okés, hogy próbálok eldicsekedni azzal, amit készítek, de van két olyan készítményem (nyünk), akikről mostanában nem sok szó esett. A Babákok. A legédesebbek, leggyönyörűbbek, legtökéletesebbek...

A tegnapi kosarazás után nem ültünk be a Pikádóba levezető edzés tartani*, így időben hazaértem, és még elkaptam őket elalvás előtt.

Kulcsszavak elalváshoz:

Janka:
FELMÁSZIL: mássz fel hozzám az ágyra (galériás, létrás ágy), szeretgessük meg egymást
LÁBSIMI: ha lemásztál, mielőtt kilépsz a szobámból, simogasd meg a lábam. Mindkettőt! De ne csikizz!
HÉLIUM PUSZI: levegőbe cuppantás jó hosszan. Különböző formái léteznek, mindig változó. Olyan egyszerűektől indul, mint a szív alakú, gömb alakú, aztán odáig fejlődött, hogy pl. úszómedence alakú, benne az egész család + boldogult Füsti Pisti cica.

Csongi:
- IDEBUJIL: jelentése: feküdj ide mellém, szeretgessük meg egymást, mielőtt elalszom
- VENDÉGSÉG: bújj be a takaróm alá, a jó melegbe, én meg betakarlak, hogy ne lógjon ki a lábad se

*Levezető edzés a Pikádóban:
Az úgy kezdődött, hogy a héttől nyolcig szaladgálás és labda palánkhoz való vágdosása után beültünk egy sörre nevezett kultúrintézménybe. Aztán ezt a jó szokásunkat megtartottuk. És továbbfejlesztettük. Már két sörnél tartunk. Miáltal a hazamenés ideje kitolódott. Fél tíz körülre. Amikor már mindenki alszik.
Beszéltük is, mi lesz akkor, amikor majd tavasz lesz, meg terasz, meg jó idő. Akkor majd hány sör gurul le? És meddig tolódik a levezető edzés? És meddig tolerálják otthon?

Vegaszerű brokkolis rakottas, kis sonkadarabkákkal

Na, tegnap este elkészítettem a mai ebédet. Hát, én már ilyen vagyok, rákattantam a megörökítésre.
Az neki a neve, ami a címben szerepel: Vegaszerű brokkolis rakottas, kis sonkadarabkákkal.

Így néz ki:

 És mindjárt jól megesszük. Itthon. Mert még nem mentünk el dolgozni, hehe. Pedig már fél dél van.

Cukkini, gomba, paprika társaságában rúdra fűzött sertéscombkockák grillezve

A címe a fantázianeve annak, amit legutóbb sütöttem. Jó mi? Az úgy volt, hogy Edit mondta, van még kis comb, amit nem használt fel a gyapjas husihoz. Csinálnék-e belőle valamit. Naná! Irány a bolt, vettem rudacskákat, gombákat, cukkinit, salátadarálékot (értsd: olyan jégsalátás-káposztás-répás vagy milyen bizgere előre csomagolva és darabolva, illetve fordítva, a hűtőpultból a lusták számára), meg egy kis doboz joghurtot, paprika volt még múltkorról.

Itthon bepácoltam gyors a husit, bekevertem a jogit a salátával meg kis fűszerrel, és bevágtam őket a hűtőbe.

Este, mikor megérkezett Kiccsaládom részirül mindenki, és megvacsoráztattam őket melegszendviccsel, nekiestem a másnapi ebédnek. Felfűztem mindent a rudacskákra, beizzítottam új barátomat, a villanygrillt, és hajrá!

Mikor Cson meglátta a sütés előtt álló rudas husikat, ennyit mondott:

"Nagyon jól néz ki, de az illata alapján ez inkább valami felnőtteknek való étel lehet, így aztán ha elkészül, biztos nem fogok belőle kérni. De ha majd én is felnőtt leszek, szerintem majd én is szeretni fogom."

Imádom, megzabálom ezt a kölket!

Így nézett ki előkészítve:

Aztán így:
(Zárójeles megjegyzés: ha nem csuktam volna rá a tetejét, utána nem kellett volna az első adagról levágni a kissé feketére sült részeket)

Egy megdöbbentő interjú

Félelmetes cikket olvastam a Quarton. Palotai Zsoltot kérdezték a West-Balkán ügy kapcsán. Hát, ha valaki, akkor ő illetékes. Minden téren. És a leghitelesebb azok közül, akik eddig megszólaltak. Egy dj az éjszakai életből, egy tinédzser lány édesapja, kívülről-belülről, lentről és fentről ismeri azt a szubkultúrát. Több mint két évtizede nyomja, sok mindent látott már. De ilyet nem! És még azt is tudja, mi vezetett a tragédiához. Ha ő mondja, én elhiszem. És nem csak azért, mert akkor ott volt...

Először arra gondoltam, idézek a cikkből néhány gondolatot.

Így:

"Nagyjából a '89 után születetteknél kezdődött az, hogy megjelent egy korábban egyáltalán nem tapasztalható generációs szakadék: ami régebben fiatalok és felnőttek között volt, az most fiatal és fiatal között van. A huszonévesek fényévekre vannak a tizenévesektől, és nincs keveredés, ami pedig régebben természetes volt. Akkor a fiatalabbak örülhettek, hogy egyáltalán ott lehettek. Most? Örülhetünk, hogy egyáltalán ott lehetünk."

 Meg így:

"Szóval nagyon gyorsan lesznek kamaszok, viszont nagyon későn felnőttek, elnyúlhatnak a tinédzserévek akár tíz-tizenöt évig is. Spiró Györggyel olvastam egy interjút, aki az ELTE-n tanít, és pontosan erről mesélt. Ha régen bement egy előadóba, nőket és férfiakat látott. Most meg gyerekeket. Aztán hogy mikor lesznek önellátóak? Van úgy, hogy csak harminc fölött."

Mert hosszú a cikk.

De aztán rájöttem, gyakorlatilag az egészet ideidézgetném. Mert minden mondata fontos. Nagyon fontos.
Így aztán inkább belinkelem ide:

"Mint amikor a Titanic süllyedt." Palotai Zsolt a West-Balkán ügyéről és következményeiről

Erről beszélt Palotai:

Válás

Kicsit sok mostanában körülöttünk a válás. Osztálytársak szülei, ismerős férjek-feleségek mennek szét. A Babákok igen sokat agyalnak ezen. Régebben is sokat emlegették ezt a dolgot, hogy mi lenne, ha anya és apa elválna, de most újra megerősödött ez a dolog.

Így történt, hogy amikor tegnap Jankát otthagytuk a Bányaiban, aztán mentünk a dolgunkra, és aztán el Csoniért a suliba, hogy Jankát is felszedjük, szegény Csona jól félreértett egy mondatot.
Mondom Editnek, héló, mikor elváltunk, még nagyon jó kedvet volt, most meg eléggé nem jól nézel ki.
Megszólal a hátsó ülésről a mi pici fiunk:
- Anya, ti elváltatok?
- Jajj, dehogy kisfiam, csak nem egy irányba mentünk apával, mindenki mást és máshol intézett addig, míg nem mentünk érted.

Vezettem, nem néztem hátra, de tudtam, hogy Bercikém megkönnyebbült. Egy akkora sóhaj tört elő lelke mélyéről, hogy a Nyíri út beleremegett...

Igzulásosság

Hát nagy az izgalom minálunk. Csenki Janka ma megy felvételizni a Bányaiba. Ő találta ki, hogy a nyolcosztályosba szeretne menni Kincsővel. Gondoltuk, nem gördítünk akadályt elébe. Ha szeretné megpróbálni, ám legyen! Szorgalmasan gyakorol, járt felvételi előkészítőbe. Majd meglátjuk... Azért azt mondtuk neki, nem szakad le az ég, ha véletlenül nem jön össze.

Azt hiszem, én jobban izgulok, mint ő. Sokkal jobban. De ezt nem árulom el neki.
Az jutott eszembe, az azért nagyon durva, hogy már tíz évesen megmérettetik. Nekem az első ilyen nagy kalandom 18 évesen volt, amikor érettségiztem. 1990. Hát, nem lett túl fényes. A szóbeliről igazából annyi maradt meg, hogy a bizonyítványosztás végén elmentem a lemezboltba, vettem Beatrice, Hobo meg Pokolgép lemezeket, aztán felültem a motoromra, és hazamentem Bajáról Kecelre. Ott meg mutattam új szerzeményeimet, de kiderült, anyukámékat a jó kis zenéknél jobban érdekli az érettségi eredményem. No, az nem volt annyira fényes, mint a vadi új bakelitek... De szerencsére nem törték szét a hátamon. Ha arra kerül a sor, biztos mondtam volna nekik, hogy inkább a bizonyítványt üssék szét rajtam... (Hát, így csendben, magunk között megjegyezem, lehet, hogy megérdemeltem volna..., hálás köszönet azért, hogy  nem így történt!)

A következő megmérettetésem a felvételi volt (biológia-kémia, Juhász Gyula, 1990.)
Az azt követő megmérettetésem a következő felvételi volt (biológia-kémia, JATE* 1991.)
Az azt követő megmérettetésem a következő felvételit követő felvételi volt (magyar-töri, Juhász Gyula 1992.)

Ilyen küzdelmek árán lettem végül 1992-96. között magyar-művelődésszervező szakos főiskolai hallgató Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Megérte annyit szenvedni, mert fantasztikus négy év volt! Pont tegnap este idéztünk emlékeket Edittel...

Szóval Jankának már tíz évesen eljön az első nagy próba. Bár már túl van néhány versenyen is. (Egy országos 6. hely nyelvtanból, pölö)
És most az írásbeli, aztán, ha sikerül, a szóbeli felvételi... Én 18 éves koromig nem is versenyeztem, nem is nyilvánultam meg semmiféle bizottságok előtt. Így aztán nem is vethetek rá követ, ha nem sikerül. Vethetek viszont szerető pillantásokat. Mert megérdemli.Ő egy tündérbogárkirálylány!

Aztán jövőre Cson lép bele ugyanebbe a cipőbe...

Grillezett csirkemell födve

Érdemes volt összebarátkoztatni az előző bejegyzésben felsorolt alapanyagokat. Lett belőle Grillezett csirkemell sonkás-paprikás spárgával födve. A tálalás parasztosra sikeredett, mint az elnevezése (meg aki csinálta), az íze meg egyelőre nem ismert. De nekem tetszik.

Így néz ki:

bEst of csenki

Na. A mai nap igen gyorsan elszaladt. A tegnap reggel nyolctól éjfélig mozizás, egy körül ágyba kerülés és a fél hetes kelés eredményeképpen nem vagyok túl friss. De teljesítettem a Malomtól kapott két megbízásomat, azaz megírtam két PR anyagot, egyeztettem a Zöld ernyővel, és kértem az új megbízásokat az Esttől. Még nem kaptam meg. Így aztán azzal telt a nap maradék része, hogy elolvastam egy Vonnegut novellát a Repülő macskából, begyömiszköltem a sok husit a fagyasztóba, szétszórtam egy nagy zacskó, apró darabokra vágott Kaliforniai paprikát a kamrában, felszedegettem a nagy zacskó, apró darabokra vágott Kaliforniai paprikát a kőről, felmostam a helyét, lemostam a paprikákat, elpakoltam a reggeli maradványit, elmosogattam, előkészítettem elkészítésre a csirkemellet, a spárgát, a Kaliforniai paprikát. Háromkor ebédeltem. És várom a családomat haza, a feladatokat meg a gépemre. A csirkemell meg rám vár a konyhában.

Arra gondoltam, addig is idemásolgatom azokat az ajánlókat, melyeket legutóbb írtam a Kecskeméti Estbe és a Szolnoki Estbe. Hátha valakinek tetszik. (Nekem biztosan, de azt hiszem, kicsit elfogult vagyok magammal és munkásságommal szemben.) Azért nem csak linkelek, mert ha egyszer onnan, ahová linkeltem, törlik az anyagokat, majd mindenki azt hiszi, hogy csak linkeltem. hehe

Kis olvasnivaló annak, aki nem jutott hozzá a nyomtatott lapokhoz. Azért bEst of, mert ezek a legjobbak, amiket az idén az Estekbe írtam. Nem volt nehéz dolgom a válogatás során, ugyanis másikakat még nem írtam az idén...

Szolnoki Est: Hajdu Klára - Szolnoki Péter unplugged

„Aki itt nem szolnoki, álljon fel, és menjen ki!” – zengte a nagy Zelenyánszky, valamikor régen, Nyíregyházán. Bár Pikin kívül nem sokan maradhattunk volna a kocsmában, mi is vele skandáltunk. Nos, a Cafe Frei közönsége biztosan nem zavarná el Pétert, hiszen ő is Szolnoki. Ám igazából nincs veszélyben a többi fellépő, és a néhány vidéki arc sem. Egyrészt, mert Zele nem lesz ott, másrészt ez közel sem egy kocsmabuli, ahol néhány főiskolás örvendez a saját hangjának. Épp ellenkezőleg! Csendes, meghitt hangulatú koncertre várnak mindenkit, ahol a hideg téli esték által nyújtott langyos depresszió – ha kis időre is – de kellemes bizsergéssé alakul át. Szürcsöl, fülel, mosolyog, szürcsöl, fülel, ellazul. Valami ilyesmi az, amit Hajdu Klára és Szolnoki Péter duettje kihoz mindenkiből.

Az urat mindenki ismeri a Bon Bon nevű slágergyárból, a hölgy pedig a Balázs Elemér Group énekesnője. Elvetemült fanatikusok emlékezhetnek rá, az első Megasztárból, de ő nem ettől büszkül. 15 éves kora énekel jazzt, ma pedig már tanítja is. A zongorakíséretet Demkó Gergő, a Bon Bon billentyűse adja. A finomságokat meg a kávézó. A javaslatot meg én. Hogy tudniillik, ha valami finomat akartok, ezt a bulit nem hagyjátok ki!


Szolnoki Est: Márai Sándor: Kaland

Kádár Péter orvostanár pályája csúcsára ér. Igazgatói megbízást kap és magas állami kitüntetést. Ám ugyanezen a napon kiderül, felesége elhagyni készül tanítványával és utódjelöltjével. Kádár Péter élete egy pillanat alatt összeomlik. Olyan ez, mint egy tipikus hollywoodi film összefoglalója. De ha elárulom, hogy a darabot Márai Sándor, a két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb prózaírója írta (akitől minden magára valami adó blogoló kötelességének érzi, hogy legalább hetente egyszer idézzen), máris más a dolog pofázmánya. Márai drámateremtő képessége ugyanis akkora, hogy még Darth Vader és Luke Skywalker „Én vagyok az apád” jelenete is annyira eltörpül, hogy Lucas a fénykardjába dől. És ha figyelembe vesszük, hogy az író az orvos és környezetének drámáját egyetlen tavaszi délutánba, annak is rövidke két órájába sűríti az ő sajátos nyelvi eszközeivel, elképzelhető, micsoda hatalmas feszültséget generál. „Egy ajtó nyílik, mintha a végzet küldöttje nyomná le a kilincset. A napsugár szíven döf, mint az orgyilkos pengéje. Fülelsz, neszelsz. Mi ez a kaland, amely betört az álmos-ólmos létezésbe? Aztán egyszerre megérted és elsápadsz. Megérted, hogy élsz. Ez az egyetlen kaland.” Csak hogy alátámasszam fent elmondottakat. 

Kecskeméti Est: Vastag Csaba

Ebben a srácban akkora X-faktor van, mint egy profi focista lábában, az fix! Már látom magam előtt, ahogyan sikoltozó tinilányok pörögnek a Malom forgóajtajában, rákenődve a vékony Vastag-plakátra, anyukájaik meg az oszlopok közt megbújva. vetnek gáncsot a Veca-pólós betolakodóknak, miközben várják a pillanatot, hogy csemetéik felérjenek a negyedikre, hogy aztán, amikor elsötétül a Bling Bling, és felgyúlnak a fények, felosonkodjanak ők is, és a hátsó sorokban óvatos, halk sikolyokat eleresztve elaléljanak Vastag Csaba átható tekintetétől. No meg a hangjától. Azt azért ne felejtsük el!

Mert lehet anyuzni (anyú, hadd menjek el a koncertre), anyázni (hogy azanyátokmindenit, akkor is Norbi a király), megázni (hogy nem is Norbi, hanem a Kökény Attila a király, de hát kinek kék a Kökény, recece, így az ellentábor), tagadhatatlan, hogy ez a fiú nyerte meg Magyarország legnagyobb zenei tehetségkutatóját. És most, először Kecskeméten, itt, a Bling Blingben láthatják élőben a rajongók.

Az árat úgy kalkulálták, hogy az is bejusson a felejthetetlen buliba, aki nem vastag, mert az elküldött sms-ek árát még nem sikerült visszapótolnia a kasszájába. A fanyalgók maradjanak csak otthon! De aztán senki ne sírjon másnap, amikor hallgatja a lelkes élménybeszámolókat!

Kecskeméti Est: Tükör

A tökfőzelék a legegyszerűbb dolog. Nem kell hozzá más, csak tök meg főzelék - mondta Szép Károlyné. És sokan ezt hiszik a bábszínházról is. Báb meg színház, és kész! A Ciróka sorozata - a „Pestiek a Budai utczában” - a legékesebb bizonyítéka, hogy idősebbek is elkezdhetik. Tovább megyek (de nem a Budai utcánál), idősebbeknek kötelező!

Bor Judit és Majoros Ági munkája, a Tükör nem is ajánlott 14 éven aluliaknak. Az előadás ugyanis Pilinszky János Kalandozás a tükörben című meséje alapján készült. S bár bábszínházi eszközöket használ, igen komoly témát feszeget egy kisfiú különös élményein keresztül. Egy nagy utazás lelkünk legmélyébe, tükröt tartva tetteinknek, érzelmeinknek, gondolatainknak. Bele mertek nézni? Bele mertek gondolni? Csak rajta!



Kecskeméti Est: XXI. Horgász-Vadász kiállítás

„A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel.” Hobo a Horgászat című lemezt még nem adta ki, így arról nem tudok idézni. De gyanítom, náluk sincs ez másképp. Vannak elvek. Ágyúval nem lövünk verébre, se repülő halra. Mégis izgalmas mindkettő.

A rendezvényen (a szerző itt kicsit puskázik) a szakkiállítás és vásár mellett megismerhetjük az afrikai vadon rejtelmeit, a Magyar Horgász címlapfotóit, előadásokat, természetfilmeket nézhetünk. Ha a részletekre vadásznál, tölts: www.efmk.hu! Hosszú a rendezvény, egy alkalmas napot csak kifogsz!

Nem Chuk

Film a Dunán.

Nőci ül az irodában.
Kopognak.
- Ha Chuck vagy, ne gyere!
Csenki szülők egyszerre narrálnak, és röhögnek fel:
- Nemcsák vagyok...

Mer', ugye, van az a remek kis vicc:

- Csák Máténak három fia volt, két törvényes és egy törvénytelen.
A két törvényes volt a Csák Beri és a Csák Norisz...
A törvénytelen meg a Nemcsák Károly.













Csák vagy Nemcsák? Csák ez itt a kérdés...

Amúgy ez a Csák Máté egy rendkívül gonosz ember volt. Az 1200-as évek végén, 1300-as elején kiskirálykodott. De mint az állat! Eleinte még beérte mindenféle címek összegyűjtésével. Először III. Andrástól kapott egy lovászmesteri címet, aztán pozsonyi ispán lett, aztán nádor, kun bíró. Lassan több címe volt, mint egy online termékmenedzsernek a címlistájában.
Aztán ennél is tovább ment. Elkezdett falvakat, várakat, vármegyéket gyűjteni. Olyan ütemben csinálta, hogy ha a Facebook profilját mindig frissíteni akarta volna, egy percre se áll fel a gép mellől...
Beköltözött Visegrádra, övé lett Zsolnalitva, Budatín, Ricsőváralja, Várna, Drégely, Divény (ezt lerombolta), Gács (ezt is lerombolta), Kékkő, Gyarmat, Fülek, Somoskő, Hollókő, Baglyaskő, Nógrádsipek, Balogvár, Lipcse, Szucsány, Berzence, Léva, Sirok... Főnökeinek nem nagyon akart szót fogadni. Andrást nyíltan támadta, Károly Róbertet meg alattomban. A sunyi mocsok! Mindent akart. Nagyon. Amikor az egyház kihirdette, hogy összes alkalmazottja 10 napon belül mondjon fel neki, dúlt-fúlt. Feldúlta és kirabolta az esztergomi és a nyitrai érseki várat.
Nagyon ragaszkodott elveihez és javaihoz, nehezebb volt leverni, mint egy facölöpöt a betonudvarba. De azért csak sikerült.

A fenyőfa metamorfózisa

Képregény. Onnan jutott eszembe, hogy hétvégén leszedtük. Szerintem jól érezte magát nálunk. Mi is nagyon szerettük. Mert imádjuk a karácsonyt. Az év legnyugisabb pillanatait éljük át abban a pár napban. Annyira jó és szép, hogy még az sem ronthatja el, hogy már vagy 10 éve, minden december 25-én mozis vagyok.)



















Ha tudnám, hogyan kell a képeket szépen elrendezni, bizisten, megtenném. De képtelenségnek tűnik, hogy képes lennék rá...

Őző, főző, őz(ő)főző

Megvolt az őzfőző verseny. A kecskeméti sajtó képviselői (akik számítanak) mind ott voltak. Volt sok főző, néhány őző. Utóbbiaknak már az eleje felé összeakadozott a nyelve, kis gondolkodás, kis ööőzés után jöttek csak a szavak. Aztán következett az értelmezésük. A hallgató részéről. Mert tényleg volt bor, pálinka, sör... ahogy Saci megígérte. Zsuzsi Istvánja, aki profi szakács, mielőtt munkába ment, beállította nekünk a mennyiséget, előkészítette, bográcsba rakta, aztán elment dolgozni. Mi meg maradtunk, de az biztos, hogy nélkülünk nem lett volna teljes a siker. Égés lett volna. Leégés, odaégés. Kavartuk, raktuk bele a dolgokat, ízlelgettük, ízesítettük... És végül különdíjasak lettünk az őzraguval! Volt benne őz, fűszerek, zöldségek, gomba, narancshéj, aszalt szilva is. Egyéb részleteket nem árulhatok el. De nagyon finom lett, az biztos.
Volt csapat- és kapcsolatépítés rendesen. Szerencsére a kezdeti boros tea egy az öthöz arányán idővel változtattunk. Én annyira, hogy kihagytam belőle a teát, és a felszabaduló helyet borral pótoltam. Mondtam Sacinak, én annyi teát amennyit az első fél órában benyakaltam azzal a kicsipici borocskával, egy hét alatt nem iszom. Aztán a kapcsolatépítés keretében nem a szomszédok főztjét kóstolgattam, hanem az innivalóikat.

Szerencsére előbb véget ért a rendezvény, mielőtt a hangulat a tetőpontjára hány. Így aztán még nagyjából normális állapotban estem be az ágyba délután négy körül.

De aztán magamhoz tértem ám a magyar-norvég kézimeccs második félidejének elejére. És ott is győztünk!

Micsoda sikeres egy nap volt ez a mai, kérem szépen!

Médiatörvény

Aki betűt vet, vihart arat.

Ennyi.

Itt van az őz, itt van újra!

Őzfőző versenyre vagyunk ma hivatalosak. Lassan indulok. És gyorsan megyek. Legalábbis amennyire a buszonkilences sofőrje tolja a nagy vasnak. Büszkén vállalom, hogy kedvet kaptam az eseményhez, a saját estes ajánlómtól, hehe. Meg, főként, Saci invitálásától. Aki azt ígérte, lesz pálinka és forralt bor is...

Ezt írtam:

Itt van az őz, itt van újra! Ami megfogott ebben a témában, az nem más, mint a nevezési díj. 5000 Ft. Elsőre sok? És ha azt is elárulom, hogy ezért a versenyzők 2 kg ellenőrzött minőségű őzhúst és egy darab sörpadgarnitúrát kapnak?

Na, ugye, hogy megéri! Mondjuk, arról nem szól a fáma, hogy aki haza is akarja vinni a sörpadját, azt levadásszák-e a biztonságiak… De hogy jó móka lesz, az biztos! Mármint nem a háton sörpaddal menekülés, mint főműsorszám. Hanem a főzőverseny.

Nevezhetnek baráti társaságok, munkahelyi csapatok, amatőr és profi szakácsok egyaránt. A XXI. Horgász és Vadász Napok egyik neves programja ez, ahol még a Walesi bárdok is dalra fakadnának. Azt hiszem, őzelítőnek ennyi elég is.

Itt van szépen:

Őzfőző ajánlóm a Kecskeméti Estben

Válasz és kérdés

Na. Megfejtettem. Már majd' húsz éve gondolkozom rajta, hogy mi a kérdés Müller Péter Sziámi válaszához.
És akkor, tegnap éjszaka, amikor száguldottam haza a munkából, és dübörögtettem az új 30Y lemezt, amiről majd később azért bővebben is írok, megkaptam a kérdést a válaszhoz.

Sziámi: "A válaszhoz nincs meg a kérdés."
30Y: "A kérdés mi legyen? A válasz."

Na, tessék! Mondom én, hogy meg van ez fejtve!

Itt a válasz:



Itt meg a kérdés:

Moncsicsi

Döntöttem. Növesztem a hajam. Tettem ezt ősz óta. Szépen nőtt. Illetve nem szépen. Nem úgy szépen. Csak nőtt. Mint egy szénakazal. De nekem tetszett. (De nem mindig. Ezt csak úgy, zárójelben). Bizakodtam, hogy egyszer majd lesz emberi formája is. A gazdájának. Nekem. A fejemnek, legalábbis.
Edit mindig mondta, finoman, szép szavak és mosoly kíséretében, hogy ideje volna elmenni Erikához, hogy levágja. Sokkal jobban áll nekem a rövid haj. Elhittem ám, de, mondom, bizakodtam, hogy egyszer majd eljut a jólállásig. Gyakran megingatott. Mert ő jól szokta látni a dolgokat, én meg jól nem szoktam elsőre elfogadni. (Sokszor másodszorra sem.) De aztán általában belátom, hogy igaza volt. Sok ilyen dolgot tudnék felsorolni. Nem teszem, nincs annyi időm és helyem. Mindig sokáig mérlegelek, ő egy darabig győzköd, aztán feladja. De aztán mindig jön egy lökés, általában kívülről, ami egy pillanat alatt átlendít. És akkor már hiába magyarázom neki, hogy az átlendülés legfőképpen az ő noszogatásának köszönhetően történt, nem hiszi el. Azt mondja, fogadjam el, hogy ő ilyen "mondós". Hogy mindent sokszor megmond. Meg többször is. Kicsivel még annál is többször. Én meg ilyen vagyok. Mérlegelős. Kicsivel még annál is több. Mi vagyunk a mondós és a mérlegelős. Ő mond, én mérlegelek, és mire eljutnék arra a pontra, hogy döntök is (az ő hatására), jön egy külső hatás. Egy katalizátor.* (Megcsillagoztam, hogy az aljára kis tudományosságot is csempésszek, hehe) Én meg felgyorsulok. Annyira, hogy egy pillanat alatt túl vagyok döntésem összes következményén is. (Még a morcogáson is, hogy, ugye, már megint nem rám hallgattál..., és látod, hogy sokkal jobb. Igen.) Nem történt ez másként most sem...

Döntöttem. Levágatom a hajam. Edit volt a mondós, én a mérlegelős, Anita meg a katalizátor. Egy szóval elintézett, egy borozgatós újévköszöntő alkalmával: Moncsicsifejű. Nem gonoszkodott, tudom én. Katalizátorkodott. Én meg katalizátonyra futottam. Megfeneklettek nagy, hajnövesztő terveim. És jött a hajmeresztő. Elosonkodtam Erikához, és nyissz-nyassz-csitt-csatt...

Monchichi Potenciál: Szittyaszőlő




*"A katalizátor a kémiában egy olyan anyag, ami úgy gyorsít föl (esetleg nagyságrendekkel) egy kémiai reakciót, hogy ő maga annak során nem használódik el. A szó a görög katalüszisz (feloldás) szóból keletkezett, latin végződéssel. A katalizátorok a reakciósebességet növelik. A katalizátorok úgy fejtik ki hatásukat, hogy jelenlétükben a reakciók más úton, alacsonyabb aktiválási energiájú részfolyamatokon keresztül játszódnak le. A katalizátornak gyakran kis mennyisége is elegendő nagy mennyiségű anyag átalakulásának meggyorsításához." (Wiki, de nem leaks, hehe)

El Szólás Mondás

Olyan gonosz vagy, hogy hozzád képest a Geréb is madár.

Etetés

Amikor az ember kora reggel kocsiba vágja magát (és családját), hogy munkába és iskolába rohanjon, aztán megáll, hogy felesége a pékségből reggelit, tízórait, ozsonnyát vásároljon, jól teszi, ha keres valami jók kis, alkalomhoz illő zenét. És aki keres, talál is. Legyen Kispál, legyen Etetés. Csak hogy megfelelő lelkiállapotban találja a felkelő nap. Meg, hogy azért azok a gyerekek is fel legyenek készítve a kemény életre. Mert ha ők is a Felkelő Nap házán nőnek fel, milyen lesz nekik a lelkük... Hogyan küzdenek meg az élettel? Szóval elindítja a zenét, aztán a kocsit. És énekel. Lélekölőt, de nem diadalt. Viadalt. Via dal!
Addig, míg tündéri lelkületű kicsi lánya fel nem sóhajt: - Lehet a High School Musicalt hallgatni?
- Ám legyen! - sóhajt hősünk, megadván magát. - Jó, és megkeresed a kedvenc számomat? És teker, teker, és teker... 1, 2, 3, ..., 15, 16, ..., 22, 23... és nincs meg. De hallgatja Gabriellát és Troy Boltont, amint belekezdenek, átlépik, éneklik, folytatnák, de nem, jön a következő és a következő rövidéletű bejátszás, míg aztán egyszer csak úgy döntenek, no, ebből elég, jöjjön a következő, mindegy mi az. És jön! És hősünk a suliig annyira immúnissá válik a finom zajra, hogy észre sem veszi, hogy amikor a gyerekek már kiszálltak, elfelejtett zenét cserélni. Még jó, hogy ott ül mellette a felesége, így nem tekeri fel reflexből a volumét... Micsoda röhögés lenne a körúton!

Esttel dicsérd a napot!

És ha már így belendültem, ide írom azt is, mitől ez a hirtelen, fene nagy beindulás. Újra a csatlakoztam a Kecskeméti Est leányságához. Megint csűrhetem-csavarhatom a szót, nyomhatom az ajánlókat. Amikor Saci felkért, hogy visszatérnék-e, nem sokat gondolkoztam. (Nyilván ő annál többet, hiszen néhány év eltelt a legutóbbi estes munkálkodásom óta.) De a lényeg: újra a fedélzeten!

Költözés

Nagy elhatározásra jutottam. Akkor nagyra, hogy ilyen sokáig eltartott. Öt hónapig. Költözöm. El. Onnan. Ide. Játszottam a sablonnal, az idővel, hogy minél szebb, jobb legyen az új lakás. Aztán úgy döntöttem, engedek rajongóim akaratának (mindhároménak), és beköltözöm, aztán majd építgetek, formálgatok még. Persze várom őket (és mindenki mást is) szeretettel, ide, a félkész lakba.