Írás-rívás, fogaknak csikorgatása: saját rovat a Délmagyaron!

A tegnapi szabadnapon elég zúzósra sikeredett. Hat körüli kelés, gép bekapcs, írás indul! Először megírtam 2 kis anyagot az Indiai Estről azon partnerek helyett, akik nem tudtak eljönni. Aztán megírtam 3 ajánlót a Kecskeméti Estbe, 2 ajánlót a Szolnoki Estbe, és mindennek betetőzéseként 1 cikket a Délmagyarnak.

Reggel azt terveztem, hogy délben bemegyek a városba intézni az egyéb dolgaimat, aztán hatkor, edzés után hazahozom a Babákokat.
Írtam.
Délben azt terveztem, hogy kettő körül bemegyek a városba intézni az egyéb dolgaimat, aztán hatkor, edzés után hazahozom a Babákokat.
Írtam.
Kettő körül azt terveztem, hogy négy körül mindenképp indulok, bemegyek a városba intézni az egyéb dolgaimat, aztán hatkor, edzés után hazahozom a Babákokat.
Írtam.
Négy körül azt terveztem, hogy fél öt körül bemegyek a városba aztán hatkor, edzés után hazahozom a Babákokat.
Írtam.
Öt óra öt perckor rádöbbentem, hogy ha nem indulok azonnal, lekésem az utolsó buszt, amivel még időben beérhetek. És akkor meg már minek is indulok...

Hat negyvenkor már itthon is voltunk.
Hat ötvenkor elmentünk kosarazni.
Nyolc negyvenkor megérkeztem.
Kilenckor már írtam. Kis módosítás főnöki kérésre a délmagyaros cikkben, és az új rovatom nevének kitalálása.
Tizenegykor ágyikó, hatkor kelés.
Ma mozi van. Éjfélig.

De boldog vagyok, hogy - bár február 1. óta dolgozom a Délmagyar kecskeméti részlegénél, mára már lett egy saját rovatom is.

Az neki a neve, hogy: Csenki és a csokigyár.
És itt az első írás beléje:

Keserű csoki: begurulás a parkolóba(n)