Jó kis hétvége volt ez. Is. Most, hogy önszántamon kívül 3, három, HÁROM egymás utáni hétvégén nem vagyok mozis (kaptam, ilyen még nem volt, de nem azért adta ő, aki adta, mert kedvel, csak kellett neki február utolsó két hétvégéje szabadnak, így ez igazából csak addig öröm, amíg nem jön a hónap utolsó két hétvégéje, és a következő hónap elsője, amikor meg majd jól ledolgozhatok hármat egymás után - ráadásul kettő már le is telt a nemdolgozósokból, sajna), szóval otthon voltam kiccsaládommal. Az előző hétvége csendes volt, nyugalmas, közösen főzőcskézős, pihizős, ebéd után alvós (nekem, legalábbis), de az a mostani túl tett rajta. Nem annyira pihizős, mint vidám volt. És nagyszerű!
Szombaton barátinkkal baboztunk. És ettünk, ittunk finomakat.
Nagyon jó volt!
Vasárnap jött Julika (az én egyik nagyon kedves nagynéném) és Tesó (aki az én legkedvesebb tesóm). Megebédeltünk, aztán társasoztunk. Hiszen ez egy ilyen társas hétvége volt.
A lemmingesnél én süllyedtem el elsőnek, betonnal a lábaimon, a kleopátrásnál meg Julit falták fel a krokodilok.
No. Ilyen egyszerű bejegyzést se sokat ejtettem még. Majd igyekszem felpörögni, és bebizonyítani, nem égtem ki, mint egy Tungsram izzó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése