Igzulásosság

Hát nagy az izgalom minálunk. Csenki Janka ma megy felvételizni a Bányaiba. Ő találta ki, hogy a nyolcosztályosba szeretne menni Kincsővel. Gondoltuk, nem gördítünk akadályt elébe. Ha szeretné megpróbálni, ám legyen! Szorgalmasan gyakorol, járt felvételi előkészítőbe. Majd meglátjuk... Azért azt mondtuk neki, nem szakad le az ég, ha véletlenül nem jön össze.

Azt hiszem, én jobban izgulok, mint ő. Sokkal jobban. De ezt nem árulom el neki.
Az jutott eszembe, az azért nagyon durva, hogy már tíz évesen megmérettetik. Nekem az első ilyen nagy kalandom 18 évesen volt, amikor érettségiztem. 1990. Hát, nem lett túl fényes. A szóbeliről igazából annyi maradt meg, hogy a bizonyítványosztás végén elmentem a lemezboltba, vettem Beatrice, Hobo meg Pokolgép lemezeket, aztán felültem a motoromra, és hazamentem Bajáról Kecelre. Ott meg mutattam új szerzeményeimet, de kiderült, anyukámékat a jó kis zenéknél jobban érdekli az érettségi eredményem. No, az nem volt annyira fényes, mint a vadi új bakelitek... De szerencsére nem törték szét a hátamon. Ha arra kerül a sor, biztos mondtam volna nekik, hogy inkább a bizonyítványt üssék szét rajtam... (Hát, így csendben, magunk között megjegyezem, lehet, hogy megérdemeltem volna..., hálás köszönet azért, hogy  nem így történt!)

A következő megmérettetésem a felvételi volt (biológia-kémia, Juhász Gyula, 1990.)
Az azt követő megmérettetésem a következő felvételi volt (biológia-kémia, JATE* 1991.)
Az azt követő megmérettetésem a következő felvételit követő felvételi volt (magyar-töri, Juhász Gyula 1992.)

Ilyen küzdelmek árán lettem végül 1992-96. között magyar-művelődésszervező szakos főiskolai hallgató Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Megérte annyit szenvedni, mert fantasztikus négy év volt! Pont tegnap este idéztünk emlékeket Edittel...

Szóval Jankának már tíz évesen eljön az első nagy próba. Bár már túl van néhány versenyen is. (Egy országos 6. hely nyelvtanból, pölö)
És most az írásbeli, aztán, ha sikerül, a szóbeli felvételi... Én 18 éves koromig nem is versenyeztem, nem is nyilvánultam meg semmiféle bizottságok előtt. Így aztán nem is vethetek rá követ, ha nem sikerül. Vethetek viszont szerető pillantásokat. Mert megérdemli.Ő egy tündérbogárkirálylány!

Aztán jövőre Cson lép bele ugyanebbe a cipőbe...