Február 15. kedd - Úton, útszélen

Kedden 15.30 körül már el is indultunk. Beütöttük a GPS-be az úticélt, és hajrá! Ilyen egyszerűnek tűnt. Csak megyünk egyenesen, át Szlovákián, aztán már ott is vagyunk!


Nagyobb térképre váltás

De aztán, amikor vaksötétben bóklásztunk a bazi magas hegyeken keresztül, ahol nem volt más, csak sötét erdők, úttalan utak (max. sebességünk 30km/óra), nem nagyon vigyorogtunk. Egyet tudtunk biztosan: nem állunk meg pisilni, mert akkor biztosan felfalnak a medvék.
Aztán olyan falvakon mentünk keresztül, ahol egyetlen autót sem láttunk. Nem hogy az úton, az útszéleken sem. Csak az bizonyította, hogy itt élnek emberek, hogy elszórtan, néhány házban láttunk fényeket.

És egyszer csak gyönyörű részhez érkeztünk! A síparadicsomon átvezető út gyönyörű és rendkívül hangulatos volt. Éjszakai, kivilágított sípályák, nagy nyüzsivel. De mi igazán annak tudtunk volna örülni, ha az van kiírva egy táblára: Krakow.
Hát, ahhoz még kellett egy ideig tépnünk!

Végül megérkeztünk. 23.20-kor. Amikor indultunk, Zoli laza 6 órásra taksálta az utat. Kicsit több volt. És sokkal szarabb, mint ahogy elképzeltük. Mondjuk, nem is igazán képzeltük sehogy, az az igazság. Mert egyikünk sem nézett meg előtte egy nyomtatott térképet, vagy egy részletesebb útleírást.

Egyéb izgalmatos dolog is történt út közben. Kitaláltam ugyanis, hogy út közben megírom a Délmagyarra a csokis anyagot. Hú, azannanyát... Hegyen, völgyön, meredélyeken fel, döcögve és belendülve... Én meg ott ültem hátul. A nagy vas ingott, csak a monitor fénye vakított a sötétben, én meg kalapáltam a billentyűket.
És küzdöttem a rám törő hányingerhullámokkal. No, akkor és ott, hogy milyen az, amikor valaki nem bírja az utazást.
Minden olyan sofőrt, aki türelmetlenkedik, amikor utasa rosszul van (én is ilyen vagyok, nem bírom átérezni a kormánynál az ő szenvedésüket), beültetném hátra, elé tennék egy monitort, nézzen folyamatosan lefelé... Majd tudná, miről beszélnek az utasai...
Szóval megírtam. Hát, olyan lett, amilyen körülmények között született. Ilyen:
Édes csoki: a Nyugati körút tündöklése

Persze, mire eljutott az anyag a szerkbe, legalább olyan kalandos volt, mint keletkezésének körülményei. De ez egy másik sztori.

Belátás a szobába. Szingli rúm. Ásványvíz, teafilter, kávé és tejpor, vízforraló.

Kilátás a szobából éjszaka. A Nemzeti Múzeum.

Kilátás a szobából reggel. A Nemzeti Múzeum. Ez is.