Blogtöltés

Hú, milyen rég jelentkeztem. Mondta is anyu, alig tud rólam valamit. Elmesélem hát, mi minden történt velem az elmúlt napokban, majdnem hetekben. Csak visszafelé találjátok kell hozzá nézelődni!
Most van időm, sajnos, mert itthon maradtam kicsi Csonnal. Megbetegedett szegénykém. Hajnalban arra ébredtem, hogy dübbent valami egy hatalmasat. 4 óra 37.  Kiugrottam az ágyból, és jött velem szembe Csoni, aki elmesélte, arra ébredt, hogy nagyon fáj a feje. És elindult a sötétben hozzánk. Csak szegénykém eltévesztette a sötétben az ajtót, és neki ment fejjel a falnak. Mondtam, igyon, bújjon be mellénk, hátha jobb lesz. De nem lett jobb. Edit adott neki fájdalomcsillapítót. De nem sokáig maradt benne. Hatalmasat hányt. Teljes garnitúracsere, gyomor megnyugodva. Drágám azóta is alszik. 9 óra.
Csajok elmentek, Edit majd jön, aztán együtt megyünk vissza. Ők a dokinénihez, én stábértekezletre.
Aztán Macával együtt haza mindannyian. Ú, Macusnak holnap reggel nyolckor lesz a szóbeli felvételizése a Bányaiba. Nagyon izgulunk. Hogy ő ne izguljon! Mert Fejes vonalon rendesen örökölte drága szívem a teljes magabiztossághiányt. (Dédi, anyukám, tesóm, jómagam, ez kész K.O. magabiztosságilag).
Szóval itt ülök a nappaliban, mindjárt csörög a telefonon, mert vár egy megbeszélés, de mivel nem tudom a számát, nem bírom felhívni, hogy sztornózzuk.
Mindegy is. Csak Cson gyógyuljon, Maca meg ne betegedjen meg.

Február 15. kedd - Úton, útszélen

Kedden 15.30 körül már el is indultunk. Beütöttük a GPS-be az úticélt, és hajrá! Ilyen egyszerűnek tűnt. Csak megyünk egyenesen, át Szlovákián, aztán már ott is vagyunk!


Nagyobb térképre váltás

De aztán, amikor vaksötétben bóklásztunk a bazi magas hegyeken keresztül, ahol nem volt más, csak sötét erdők, úttalan utak (max. sebességünk 30km/óra), nem nagyon vigyorogtunk. Egyet tudtunk biztosan: nem állunk meg pisilni, mert akkor biztosan felfalnak a medvék.
Aztán olyan falvakon mentünk keresztül, ahol egyetlen autót sem láttunk. Nem hogy az úton, az útszéleken sem. Csak az bizonyította, hogy itt élnek emberek, hogy elszórtan, néhány házban láttunk fényeket.

És egyszer csak gyönyörű részhez érkeztünk! A síparadicsomon átvezető út gyönyörű és rendkívül hangulatos volt. Éjszakai, kivilágított sípályák, nagy nyüzsivel. De mi igazán annak tudtunk volna örülni, ha az van kiírva egy táblára: Krakow.
Hát, ahhoz még kellett egy ideig tépnünk!

Végül megérkeztünk. 23.20-kor. Amikor indultunk, Zoli laza 6 órásra taksálta az utat. Kicsit több volt. És sokkal szarabb, mint ahogy elképzeltük. Mondjuk, nem is igazán képzeltük sehogy, az az igazság. Mert egyikünk sem nézett meg előtte egy nyomtatott térképet, vagy egy részletesebb útleírást.

Egyéb izgalmatos dolog is történt út közben. Kitaláltam ugyanis, hogy út közben megírom a Délmagyarra a csokis anyagot. Hú, azannanyát... Hegyen, völgyön, meredélyeken fel, döcögve és belendülve... Én meg ott ültem hátul. A nagy vas ingott, csak a monitor fénye vakított a sötétben, én meg kalapáltam a billentyűket.
És küzdöttem a rám törő hányingerhullámokkal. No, akkor és ott, hogy milyen az, amikor valaki nem bírja az utazást.
Minden olyan sofőrt, aki türelmetlenkedik, amikor utasa rosszul van (én is ilyen vagyok, nem bírom átérezni a kormánynál az ő szenvedésüket), beültetném hátra, elé tennék egy monitort, nézzen folyamatosan lefelé... Majd tudná, miről beszélnek az utasai...
Szóval megírtam. Hát, olyan lett, amilyen körülmények között született. Ilyen:
Édes csoki: a Nyugati körút tündöklése

Persze, mire eljutott az anyag a szerkbe, legalább olyan kalandos volt, mint keletkezésének körülményei. De ez egy másik sztori.

Belátás a szobába. Szingli rúm. Ásványvíz, teafilter, kávé és tejpor, vízforraló.

Kilátás a szobából éjszaka. A Nemzeti Múzeum.

Kilátás a szobából reggel. A Nemzeti Múzeum. Ez is.

Február 15. kedd - Indulás előtt

Lefeküdtem hajnali egy körül. Kelés hat körül. Mivel hétfő este tudtam meg, hogy kedden délután három körül indulunk, és nem szerda hajnalban, nem volt időm felkészülni. Sehogy, semmire. Így aztán gyors reggeli pakolás, majd indulás fél nyolckor a többiekkel együtt.

Mik valósultak meg mindabból, amit beterveztem?

Reggel 8-kor be a Kiccsaláddal - IGEN
8-9-ig kis zöld ernyős megbeszélés (03.04. előkészítés: plakátszöveg, estes hirdetés szövege) - IGEN
9-kor egy megbeszélés - IGEN
10-11.30-ig megír, megír, megír (3 estes anyag, ha megkapja, miről) - IGEN
Ezek születtek:


Yankadi Freehand Session
Farsang Farka a KIO-ban
Azok a csodálatos madarak
11.30-kor ebédel a feleségével - 12.00-13.15-ig megír - EZEK KICSIT ÖSSZECSÚSZTAK FENTIEKKEL, MARADT KÉT SZOLNOKI AJÁNLÓ FÜGGŐBEN
13.15-14.00 Interjú Szabó Balázzsal és Szegeccsel az új lemezről, turnéról, MR" akusztikról...
IGEN. NAGYON JÓT BESZÉLGETTÜNK, JEGYZETELGETTEM, MEGÍRÁS KÉSŐBB
14.15-kor megbeszélés (Fringe-Délmagyar)
IGEN. SIKERESEN.


És ettől kezdve csúszott minden. És mindenhova. És összevissza. Ennél a pontnál azért már kezdtem kicsit bezazulni, látván a leendő elmaradásaimat.


Ezek közül semmi nem jött össze. Ugyanis, mint azt már említettem, tizenötös indulás terveződött be.

15.00 Megírja az Édes csokit a rovatba, elkezdi az interjút írni.
16.30. Csongi szülői
17.00 Janka szülői 18.00 Menés az edzésre, gyerekekkel haza.
Aztán ír, egyeztet, leckét ellenőriz, ágyba ájul. - EBBŐL AZ ÁGYBA ÁJULÓS RÉSZ MEGVALÓSULT, CSAK NEM A SAJÁT ÁGYBA, HANEM A SZÁLLODAI SZINGLI RÚMBA. DE ADDIG MÉG SOK MINDEN TÖRTÉNT.

Go Lengyel! A papa szolgálati útra ment!

Már akkor is elég veszettnek tűnt az ötlet, mikor Zoli múlt héten bejelentette, ennek hétnek a közepén (szerdán), bizony, hárman (Zoli, Andris, én) Krakkóba utazunk. Ő kocsijával, ő vezet, nekünk csak mennünk kell. Szolgálati út, moziexpo, szerdán megyünk, csütörtökön jövünk. Pápámm! Jól hangzik. Ha az ember nem tervez be 2 délmagyaros cikket (csütörtök, péntek), egy Kecskeméti Est és egy Szolnoki Est lapzártát (péntek), és egy csomó megbeszélést, tárgyalást. Agy begörcsöl, tereprendezés odabenn.

Hát akkor mindent elintéz kedden. Megír, megír, megír, megír, interjú készít, megír, megír. Tárgyal, tárgyal, tárgyal.

Konkréten:

Reggel 8-kor be a Kiccsaláddal.
8-9-ig kis zöld ernyős megbeszélés (03.04. előkészítés: plakátszöveg, estes hirdetés szövege)
9-kor egy megbeszélés.
10-11.30-ig megír, megír, megír (3 estes anyag, ha megkapja, miről)
11.30-kor ebédel a feleségével
12.00-13.15-ig megír (ha kap újakat. Ha kap újakat, elkészül mind az öttel9
13.15-14.00 Interjú Szabó Balázzsal és Szegeccsel az új lemezről, turnéról, MR" akusztikról...
14.15-kor megbeszélés (Fringe-Délmagyar)
15.00 Megírja az Édes csokit a rovatba, elkezdi az interjút írni.
16.30. Csongi szülői
17.00 Janka szülői 18.00 Menés az edzésre, gyerekekkel haza.
Aztán ír, egyeztet, leckét ellenőriz, ágyba ájul

És akkor szól a főnöke: kedden 15 órakor indulnak... és csüt. éjfél körül jönnek haza. És akkor megint minden marad Editre, pedig kicsit próbált volna neki segíteni. És a megírások, határidők? Pámpárámm!

(Ha rájöttem a megoldásra, elmesélem. De lehet, hogy addigra meg is érkezünk a szolgálati útról!)
De most hazamegyek, mert zár a mozi!

Hetényi porkavarás

Na, ma reggel megjelent az írásom a Délmagyaron (Keserű csoki: hetényegyházi porkavaró a földes utcákon) Mikor megírtam, azt hittem, bazi nagy port kavarok majd a hetényi földes utcákon. Nem jött össze. Eddig van 3 hozzászólásom. Nem nagyon mozgatta meg a fantáziát, amit kínáltam. Sajnálom, mert úgy gondolom, ennél jóval több embert érint a dolog. Mert tényleg áldatlan állapotok uralkodnak itt Hetényegyházán. És tényleg nincs gazdája ennek a település(rész)nek. Van amúgy, de nem tesz semmit az érdekünkben. Minek is tenne? Ha mindenki belenyugszik abba, hogy ezt eszi, mert ezt kapja. Egye meg a fene.

Persze lehet, hogy én rontottam el. Rossz volt a cím, nem volt elég figyelemfelkeltő a lead... De az is lehet, hogy a mérges hetényieknél nincs net. Vagy van, csak dolgoznak napközben. Vagy nincs, és amúgy is dolgoznak napközben. A kecskemétieket nyilván nem érdekli. Megvan nekik a maguk baja. De hogy a hetényieket nem zavarja, a nyári homokvihar, az őszi dagonya...

Mindegy. Én felhívtam ár a figyelmet. Ennél többet nem tudok tenni.

Gép nélkül

Ilyen még nem volt 1999. február 1. óta, mióta mozis vagyok. Gép nélkül töltöttem munkaidőm nagy részét. Előző éjfélkor kikapcsoltam, másnap (tegnap) fél tizenkettőkor be. Illetve nem. Csak volna. Szerviz, elszállítás, várakozás. Bosszantó volt, nem szoktam én ehhez hozzá, hogy csak az üres monitort bámulom. Amikor kicsit nem figyeltem oda, reflexből feltettem rá a lábam. Amikor talpam a szőnyegre huppant, leesett a tantusz. Hogy nincs ott. Volt, hogy az egeret megmozgattam, hogy visszajöjjön a kép. Nem jött. Mert nem volt gép. Géptelen voltam koncentrálni. Kiderült, mindenhez kell. Elolvastam egy újságot, várakoztam, elintéztem egyéb, nem irodához kötött dolgaimat, és vártam.
És este nyolc körül újra felbőgött a gép! És akkor igyekeztem mindent bepótolni, ami elmaradt...

Mai termésem itthonról: két malmos PR, és egy délmagyaros csokis anyag. Azt hiszem, holnap reggel azzal nyit a lap. Elején tetején. Várom. Remélem, mások is. Új rovatom második anyagom lesz. Izgulós vagyok.

Iskolába vándorizáció

"Nem is olyan rossz biznisz ez a nomadizáció
Lovagolizáció, kóborizáció,
Keletről nyugatra vándorizáció,
Zsákmányozáció, semmi komplikáció"
(Belga: Ló Rider)

Csongiék a Honfoglalásról tanulnak. Így aztán ma reggel, iskolába menet, nyomtam nekik egy kis Belgát, fent idézettet, hadd rögzüljön abban a gyerekben a sok alapfogalom!

Krokodilok és lemmingek támadása!

Jó kis hétvége volt ez. Is. Most, hogy önszántamon kívül 3, három, HÁROM egymás utáni hétvégén nem vagyok mozis (kaptam, ilyen még nem volt, de nem azért adta ő, aki adta, mert kedvel, csak kellett neki február utolsó két hétvégéje szabadnak, így ez igazából csak addig öröm, amíg nem jön a hónap utolsó két hétvégéje, és a következő hónap elsője, amikor meg majd jól ledolgozhatok hármat egymás után - ráadásul kettő már le is telt a nemdolgozósokból, sajna), szóval otthon voltam kiccsaládommal. Az előző hétvége csendes volt, nyugalmas, közösen főzőcskézős, pihizős, ebéd után alvós (nekem, legalábbis), de az a mostani túl tett rajta. Nem annyira pihizős, mint vidám volt. És nagyszerű!

Szombaton barátinkkal baboztunk. És ettünk, ittunk finomakat.
Nagyon jó volt!

Vasárnap jött Julika (az én egyik nagyon kedves nagynéném) és Tesó (aki az én legkedvesebb tesóm). Megebédeltünk, aztán társasoztunk. Hiszen ez egy ilyen társas hétvége volt.

A lemmingesnél én süllyedtem el elsőnek, betonnal a lábaimon, a kleopátrásnál meg Julit falták fel a krokodilok.

No. Ilyen egyszerű bejegyzést se sokat ejtettem még. Majd igyekszem felpörögni, és bebizonyítani, nem égtem ki, mint egy Tungsram izzó.

Írás-rívás, fogaknak csikorgatása: saját rovat a Délmagyaron!

A tegnapi szabadnapon elég zúzósra sikeredett. Hat körüli kelés, gép bekapcs, írás indul! Először megírtam 2 kis anyagot az Indiai Estről azon partnerek helyett, akik nem tudtak eljönni. Aztán megírtam 3 ajánlót a Kecskeméti Estbe, 2 ajánlót a Szolnoki Estbe, és mindennek betetőzéseként 1 cikket a Délmagyarnak.

Reggel azt terveztem, hogy délben bemegyek a városba intézni az egyéb dolgaimat, aztán hatkor, edzés után hazahozom a Babákokat.
Írtam.
Délben azt terveztem, hogy kettő körül bemegyek a városba intézni az egyéb dolgaimat, aztán hatkor, edzés után hazahozom a Babákokat.
Írtam.
Kettő körül azt terveztem, hogy négy körül mindenképp indulok, bemegyek a városba intézni az egyéb dolgaimat, aztán hatkor, edzés után hazahozom a Babákokat.
Írtam.
Négy körül azt terveztem, hogy fél öt körül bemegyek a városba aztán hatkor, edzés után hazahozom a Babákokat.
Írtam.
Öt óra öt perckor rádöbbentem, hogy ha nem indulok azonnal, lekésem az utolsó buszt, amivel még időben beérhetek. És akkor meg már minek is indulok...

Hat negyvenkor már itthon is voltunk.
Hat ötvenkor elmentünk kosarazni.
Nyolc negyvenkor megérkeztem.
Kilenckor már írtam. Kis módosítás főnöki kérésre a délmagyaros cikkben, és az új rovatom nevének kitalálása.
Tizenegykor ágyikó, hatkor kelés.
Ma mozi van. Éjfélig.

De boldog vagyok, hogy - bár február 1. óta dolgozom a Délmagyar kecskeméti részlegénél, mára már lett egy saját rovatom is.

Az neki a neve, hogy: Csenki és a csokigyár.
És itt az első írás beléje:

Keserű csoki: begurulás a parkolóba(n)

Új ságíró a Délmagyarnál

Örömmel jelentem, hogy eddigi munkáim mellé (mozi manager, Zöld ernyő projekt sajtósa, Malom Központ péercikk-írója, Kecskeméti Est ajánlóírója) mellé csatlakozott egy új munka - vagy én csatlakoztam bele egy új munkába? -, a Délmagyar.hu kecskeméti csapatának tagja lettem.

Ma jelent meg az első írásom.
Itt van:
Első írásom a Délmagyaron (www.delmagyar.hu/kecskemet)