Nem a gasztrománc édes gyümölcsei

Lassan már olyan ez a blog, mintegy gasztrobotanikus kert. Pedig nem az. Okés, hogy próbálok eldicsekedni azzal, amit készítek, de van két olyan készítményem (nyünk), akikről mostanában nem sok szó esett. A Babákok. A legédesebbek, leggyönyörűbbek, legtökéletesebbek...

A tegnapi kosarazás után nem ültünk be a Pikádóba levezető edzés tartani*, így időben hazaértem, és még elkaptam őket elalvás előtt.

Kulcsszavak elalváshoz:

Janka:
FELMÁSZIL: mássz fel hozzám az ágyra (galériás, létrás ágy), szeretgessük meg egymást
LÁBSIMI: ha lemásztál, mielőtt kilépsz a szobámból, simogasd meg a lábam. Mindkettőt! De ne csikizz!
HÉLIUM PUSZI: levegőbe cuppantás jó hosszan. Különböző formái léteznek, mindig változó. Olyan egyszerűektől indul, mint a szív alakú, gömb alakú, aztán odáig fejlődött, hogy pl. úszómedence alakú, benne az egész család + boldogult Füsti Pisti cica.

Csongi:
- IDEBUJIL: jelentése: feküdj ide mellém, szeretgessük meg egymást, mielőtt elalszom
- VENDÉGSÉG: bújj be a takaróm alá, a jó melegbe, én meg betakarlak, hogy ne lógjon ki a lábad se

*Levezető edzés a Pikádóban:
Az úgy kezdődött, hogy a héttől nyolcig szaladgálás és labda palánkhoz való vágdosása után beültünk egy sörre nevezett kultúrintézménybe. Aztán ezt a jó szokásunkat megtartottuk. És továbbfejlesztettük. Már két sörnél tartunk. Miáltal a hazamenés ideje kitolódott. Fél tíz körülre. Amikor már mindenki alszik.
Beszéltük is, mi lesz akkor, amikor majd tavasz lesz, meg terasz, meg jó idő. Akkor majd hány sör gurul le? És meddig tolódik a levezető edzés? És meddig tolerálják otthon?