Kicsit sok mostanában körülöttünk a válás. Osztálytársak szülei, ismerős férjek-feleségek mennek szét. A Babákok igen sokat agyalnak ezen. Régebben is sokat emlegették ezt a dolgot, hogy mi lenne, ha anya és apa elválna, de most újra megerősödött ez a dolog.
Így történt, hogy amikor tegnap Jankát otthagytuk a Bányaiban, aztán mentünk a dolgunkra, és aztán el Csoniért a suliba, hogy Jankát is felszedjük, szegény Csona jól félreértett egy mondatot.
Mondom Editnek, héló, mikor elváltunk, még nagyon jó kedvet volt, most meg eléggé nem jól nézel ki.
Megszólal a hátsó ülésről a mi pici fiunk:
- Anya, ti elváltatok?
- Jajj, dehogy kisfiam, csak nem egy irányba mentünk apával, mindenki mást és máshol intézett addig, míg nem mentünk érted.
Vezettem, nem néztem hátra, de tudtam, hogy Bercikém megkönnyebbült. Egy akkora sóhaj tört elő lelke mélyéről, hogy a Nyíri út beleremegett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése