Moncsicsi

Döntöttem. Növesztem a hajam. Tettem ezt ősz óta. Szépen nőtt. Illetve nem szépen. Nem úgy szépen. Csak nőtt. Mint egy szénakazal. De nekem tetszett. (De nem mindig. Ezt csak úgy, zárójelben). Bizakodtam, hogy egyszer majd lesz emberi formája is. A gazdájának. Nekem. A fejemnek, legalábbis.
Edit mindig mondta, finoman, szép szavak és mosoly kíséretében, hogy ideje volna elmenni Erikához, hogy levágja. Sokkal jobban áll nekem a rövid haj. Elhittem ám, de, mondom, bizakodtam, hogy egyszer majd eljut a jólállásig. Gyakran megingatott. Mert ő jól szokta látni a dolgokat, én meg jól nem szoktam elsőre elfogadni. (Sokszor másodszorra sem.) De aztán általában belátom, hogy igaza volt. Sok ilyen dolgot tudnék felsorolni. Nem teszem, nincs annyi időm és helyem. Mindig sokáig mérlegelek, ő egy darabig győzköd, aztán feladja. De aztán mindig jön egy lökés, általában kívülről, ami egy pillanat alatt átlendít. És akkor már hiába magyarázom neki, hogy az átlendülés legfőképpen az ő noszogatásának köszönhetően történt, nem hiszi el. Azt mondja, fogadjam el, hogy ő ilyen "mondós". Hogy mindent sokszor megmond. Meg többször is. Kicsivel még annál is többször. Én meg ilyen vagyok. Mérlegelős. Kicsivel még annál is több. Mi vagyunk a mondós és a mérlegelős. Ő mond, én mérlegelek, és mire eljutnék arra a pontra, hogy döntök is (az ő hatására), jön egy külső hatás. Egy katalizátor.* (Megcsillagoztam, hogy az aljára kis tudományosságot is csempésszek, hehe) Én meg felgyorsulok. Annyira, hogy egy pillanat alatt túl vagyok döntésem összes következményén is. (Még a morcogáson is, hogy, ugye, már megint nem rám hallgattál..., és látod, hogy sokkal jobb. Igen.) Nem történt ez másként most sem...

Döntöttem. Levágatom a hajam. Edit volt a mondós, én a mérlegelős, Anita meg a katalizátor. Egy szóval elintézett, egy borozgatós újévköszöntő alkalmával: Moncsicsifejű. Nem gonoszkodott, tudom én. Katalizátorkodott. Én meg katalizátonyra futottam. Megfeneklettek nagy, hajnövesztő terveim. És jött a hajmeresztő. Elosonkodtam Erikához, és nyissz-nyassz-csitt-csatt...

Monchichi Potenciál: Szittyaszőlő




*"A katalizátor a kémiában egy olyan anyag, ami úgy gyorsít föl (esetleg nagyságrendekkel) egy kémiai reakciót, hogy ő maga annak során nem használódik el. A szó a görög katalüszisz (feloldás) szóból keletkezett, latin végződéssel. A katalizátorok a reakciósebességet növelik. A katalizátorok úgy fejtik ki hatásukat, hogy jelenlétükben a reakciók más úton, alacsonyabb aktiválási energiájú részfolyamatokon keresztül játszódnak le. A katalizátornak gyakran kis mennyisége is elegendő nagy mennyiségű anyag átalakulásának meggyorsításához." (Wiki, de nem leaks, hehe)